Az izzadás két típusa

Az egyik hőhatásra, a másik pszichikai hatásra jelentkezik. Az ugyebár természetes, és mindenki tudja, hogy a verejtékezés nyáron jelentősen fokozódik. Mondhatni együtt, kézen fogva jár a külső környezet hőmérsékletének emelkedésével. A pszichikai hatás leggyakoribb formája pedig a stressz, melynek azonnali következményeként elsősorban a homlok, a talp, a tenyér és a hónalj kezd izzadni.

Az ekkrin verejtékmirigyek születésünktől kezdve jelen vannak a testünk teljes felületén és dolgoznak bőrünkben. Testünk bizonyos zónáiban kevesebb, míg máshol sokkal több fordul elő belőlük. Mindenki sejti nagyjából melyek ezek a területek (pl. tenyéren, a talpon, a homlokon). A hőszabályozás során termelt ekkrin típusú izzadság könnyű, tiszta és gyorsan eloszlik, ritkán okoz problémát.

Az ekkrinnél jóval nagyobbak az apokrin verejtékmirigyek, amelyek csak a bőrünk meghatározott zónáiban (pl. hónalj, ágyék) találhatók, és csak serdülőkorban válnak aktívvá. Az apokrin típusú izzadság egy sűrű, nehéz, viszkózus folyadék, annak az időszaknak a genetikai maradványa, amikor az izzadás az emberek közötti kommunikáció egyik formájának számított. A kipárolgásunk illata határozta meg, hogy kik vagyunk (pl. családtagok), hogyan érezzük magunkat (félünk vagy örülünk), milyenek a szándékaink (agresszív, barátságos), stb. Szerencsére napjainkban már a kommunikáció más eszközeit használjuk, mint a beszéd, vagy az arckifejezés, így az izzadás és a kellemetlen szagok már nem összeegyeztethetők a modern életstílussal.

vissza a tetejére